Légi távérzékelési - Légi fotogrammetriai fogalomtár

Szerkesztette: Dr. Engler Péter

A távérzékelési, fotogrammetriai fogalomtár azokat a legfontosabb alapfogalmakat tartalmazza, amelyek ismerete minden, a szakterületen dolgozó számára nélkülözhetetlenek. Nem helyettesíti a szakmai ismereteket, a szakmai felkészültséget, de mégis segíthet eligazodni az alapismeretekben. Nem törekedtünk a teljességre, mert a fotogrammetriai szakkifejezések „tárháza” óriási, azokat értelmezni egy fogalomtárban nem lehet. A bővebb és mélyebb ismeretek megszerzésére javasoljuk a szakirodalom használatát.

A, Á

Abszolút repülési magasság (h_a) - a vetítési középpont tengerszint feletti magassága, amely a relatív repülési magasság és az átlagos terepmagasság összege (h_a = h_r + h_átl).

Alapfátyol -az előhívás után jelentkező olyan feketedés, amely megvilágítás nélkül jön létre. Nem lehet nagyobb 0,2-es feketedési értéknél. A feketedési görbe induló magasságát is jelenti.

Abszolút tájékozás- külső tájékozás része, amikor a relatív módon tájékozott térmodellt beillesztjük a geodéziai koordináta rendszerbe illesztőpontok segítségével.

Aktív távérzékelési technológiák- azok a távérzékelési módszerek, amelyek esetében az elektromágneses sugárzást vagy hangot a távérzékelési rendszer bocsátja ki, az erőtérbeli változást a távérzékelési rendszer generálja és legnagyobbrészt ennek a kisugárzott energiának a felületekről visszaverődő hányada kerül rögzítésre.

Anaglíf eljárás (színpáros eljárás) - fényképpárok térhatású szemlélésének egyik eljárása. Segítségével a fényképpár két képét kiegészítő színekkel (pl. piros és zöld vagy kék) egymásra vetítjük és a modellt ugyanilyen színű szemüveggel szemléljük.

Átalakított kép(transzformált kép) - az egyképes fotogrammetria közvetlen végterméke.Az eredeti negatívról képátalakítással nyert egy olyan tónusos kép, amely a perspektív, vagy látszati torzulástól mentes és adott méretarányú kép. Az átalakított képet a magasságkülönbségből eredő torzulás továbbra is terheli.

Átfedés- két különböző felvételi álláspontról készült két kép azonos tereprészt ábrázoló közös területe. Az átfedés %-ban adjuk meg. A légi fotogrammetriában soron belüli és sorok közötti átfedésről beszélünk. Három felvétel közös fedőterületét hármas átfedési sávnak, vagy hármas átfedésnek nevezzük.

Átlagos képméretarány- a fényképező kamera kameraállandójának (ck) és a fényképezési távolságnak az aránya. A fényképezési távolság földi fotogrammetriában az álláspont és a lefényképezendő tárgy tényleges távolsága, légi fotogrammetriában pedig az átlagos terep feletti repülési magasság (relatív repülési magasság). A kép méretaránya a dőlések és a terep nem vízszintes volta miatt pontról pontra, irányról irányra változik.

Átlagos terepmagasság (h_átl) - a légi fényképpel lefedett terület átlagos tengerszint feletti magassága.

Automatikus élességállítás (AF - autofocus)  - ez a funkció automatikusan fókuszálja a fényképezőgép objektívét. Történhetaktív módszerrel (távolságméréses), amikor elektromágneses hullámot (infravörös fényt) és szenzort alkalmazunk (például földi fényképezéskor, alacsony megvilágítás esetén), és passzív módszerrel (élesség érzékelő módszer), amikor a fényképezőgép nem bocsát ki mérőjelet (pl. kontrasztkülönbségek belső szoftveres elemzésével kiértékeli a kontraszt mértékét vagy a fáziskülönbséget a képrészen, és addig változtatja az objektív beállítását, míg a legkontrasztosabb nem lesz az adott ponton a kép). A légi fényképezésben a hiperfokálistól függő 20 - 80 méternél hosszabb tárgytávolságok esetében kerülni szokták az alkalmazását.

Automatizált kiértékelés- az automatizált kiértékelés során a színekkel, árnyalatokkal, textúrával, formákkal, mintázattal, rajzolattal jellemezhető objektumok és jelenségek azonosítására, lehatárolására nyílik gyors és egyszerűsített lehetőség.Speciális logikai kapcsolatok alapján kiegészíthető az automatikus kiértékelési folyamat.Az automatikus elemzés elsődleges célja a mennyiségi információk beszerzése, a szubjektív hatások minél nagyobb fokú kizárásával.

B

Bázis (B) - vagy felvételi bázis a felvételi/fényképezési álláspontok távolsága.

Bázisirányú parallaxis (p_x) - a felvételi bázis irányába eső összrendezők különbsége, azaz egy adott, mérendő pontnak a bal és a jobb képen mért képkoordinátáinak különbsége (x_bal - x_jobb). Nagysága az adott pontnak a felvételi bázistól való távolságával fordítottan arányos, vagyis minél közelebb van a bázishoz a pont, a bázisirányú parallaxis annál nagyobb. A szakirodalomban szemlélési parallaxisnak is nevezik.

Báziskomponensek- a térbeli bázisnak a koordinátatengelyekkel párhuzamos irányú összetevői (B_x, By, B_z). Az ideális képpár esetében a B_y és B_z báziskomponensek értéke közel zérus.

Bázisviszony - a bázis és a fényképezési távolság aránya, viszonya.

Belső adatok- a belső tájékozáshoz szükséges azon adatok, amelyek a mérőkamerát jellemzik Nevezetesen a képfőpont koordinátái a képsík koordináta-rendszerében (x₀, h₀) és az objektív képfelőli főpontjának merőleges távolsága, a kameraállandó (ck), azaz a vetítési középpont térbeli koordinátái a képkoordináta-rendszerben. A gyakorlatban a mérőkamerák keretjeleit úgy állítják be, hogy a képkoordináta-rendszer kezdőpontja közel essen a képfőponthoz, így az x₀, h₀ koordináták értékei néhány μm-rel, általában 5 - 10 μm-rel egyenlők.

Belső tájékozás- a képalkotó sugárnyalábbal egybevágó sugárnyaláb visszaállítása, mely történhet analóg (optikai) úton, illetve analitikus (matematikai) módszerrel.

Binokuláris - minden olyan műszer vagy eljárás, melynek alkalmazásához két szem együttes alkalmazása szükséges.

Bitmélység- Minden egyes pixel színét egy számadat sor írja le. Minél több számból áll ez a sor, azaz minél több számjeggyel (bittel) definiáljuk az adott pixel színét, annál pontosabb a felvétel színrészletessége. A jó minőségű színvisszaadás egyik alapfeltétele, hogy elég színt és árnyalatot tárolhassunk el. A bitmélység növelésével a felvételek eltárolásához szükséges tárhely kapacitás is megnő. Ez sajnos nem feltétlenül vonja maga után az optikai-számítástechnikai rendszer analóg értelemben vett dinamikai átfogóképességének javulását. Amennyiben az analóg optikai leképzés nem a fényképezett tárgyon jelentkező árnyalatokra összpontosít (pl. hibás az expozíció) az eltárolt nagymennyiségű adat hasznos információtartalmának aránya kevesebb lesz, de a fájlméret alig csökken.

Blende (rekesz) - az objektív lencséi mögött található, lamellákból álló mechanizmus, közepén nagyjából kör alakú réssel, amelynek átmérőjét szabályozva csökkenthető, illetve növelhető a fényképezőgépbe jutó fény mennyisége. A rekesznyílás nem csak az érzékelőre jutó fény mennyiségére van hatással, de a mélységélességet is szabályozza. A rekesznyílás (blende) értékét az F lépésköz jelöli, és ahogyan az érték növekszik, úgy csökken a rekesznyílás és a fényképezőgépbe jutó fény mennyisége. Az F érték az objektívek megnevezésében a legnagyobb választható blendeátmérőt jelöli (legnagyobb rekesznyílás), amely azonban nem minden esetben esik egybe az objektív legjobb geometriai hatásfokát elősegítő blendemérettel. Az objektívekben rendszerint a lencsetagok, sokszor a szimmetrikusan elhelyezett lencsetagok közé építik be.

C, Cs

Centrális vetítés- azon ábrázolási mód, amelynél a tárgy pontjait úgy vetítjük a képsíkra, hogy minden egyes pontjára illesztett vetítősugarak a tér egy pontjára, az O vetítési középpontra illeszkednek. A mérőkamerával (és általában a frame rendszerű, azaz kockázó fényképezőgépekkel készített) fénykép a lefényképezett tárgy centrális vetülete.

Csatlakozó képek- a részben azonos területet ábrázoló felvételek.

Csatlakozó képsorok- a részben azonos területet ábrázoló képsorok.

Csatorna- A digitális raszteres képet spektrális sávokkal (csatorna, band) írják le a képformátumok. Az érzékelő által az adott csatornán rögzített energiát a mért hullámhossz-tartomány energiájával jellemezzük.

CCD érzékelők (Charge Coupled Device - töltéscsatolt eszköz)- a digitális kamrákban a képelemeket (pixeleket) létrehozó érzékelő cellák, amelyek vagy egy sorban (lineáris érzékelők), vagy több sorban (mátrix rendszerű érzékelők) helyezkednek el. Jellemzően négyzet alakúak, méretüket µm-ben adjuk meg.Az érzékelők értékeit sorosan kell kiolvasni, így egy pixel megcímzésére nincs lehetőség az érzékelőn belül.

CMOS érzékelők(Complemetary Metal Oxide Semiconductor - kiegészítő fémoxid félvezető) - minden képponthoz elhelyezhető az elektronfeszültség átalakító, ennek köszönhetően sor- és oszlopcímzéssel rendelkezik, vagyis az érzékelő minden egyes képpontja külön címezhető.

D

Denzitás - adenzitás (feketedés) a képárnyalatokat jellemzi a ráeső fényerősség és az átengedett fényerősség hányadosának logaritmusaként. Film esetében az elkészült felvétel árnyalatainak fényelnyelő, fényátbocsátó képességét fejezi ki (a 100%-os fényátbocsátás 0, míg a 10% 1 értékű). A felvétel árnyalatterjedelmével és árnyalatgazdagságával jellemezhető

Diapozitív- átlátszó hordozóanyagra (üveg, film) készült, a valós fényviszonyokat ábrázoló pozitív kép.

Digitális fotogrammetria - digitális képek számítógéppel történő feldolgozása. Számítógép veszi át az emberi látás és felismerés szerepét, alapja a digitális vagy digitalizált kép. Elemei: digitális képállomány, digitális fotogrammetriai munkaállomás (DPW kombinálja a számítógépes hardver és szoftver elemeket), végtermék (vektoros vagy raszteres adatállomány).

Digitális fotogrammetriai munkaállomás (Digital Photogrammetric Workstation)- a digitális fotogrammetriai kiértékelések eszközei. Hardver és szoftver elemekből állnak. A hardver egy nagy teljesítményű számítógép, amelyeket speciális kiegészítő eszközökkel (eszköztől függően pl. nagyfelbontású monitor, speciális videokártya, a térlátást segítő eszközök, 3D egér, szkenner stb.) láttak el. A szoftverek rendszerprogramokból (pl. adatbevitel, tájékozások) és felhasználói programokból (térkiértékelés, ortofotó készítés, pontsűrítés, DDM mérés, stb.) állnak. A rendszerprogramok mindegyike szükséges a működtetéshez, míg a felhasználói programok modulrendszerűek, elegendő akár csak egy modul is a használathoz.

Digitális fotogrammetriai kiértékelések- a digitális fotogrammetriában a korábbi kiértékelési módszerek digitális változataival találkozunk: interaktív egyképes kiértékelés (síkfotogrammetria), digitális ortofotó készítés (ortofotoszkópia), digitális térkiértékelés (sztereofotogrammetria), valamint adatelemzési területeken kiértékelésként említik még a digitális képelemzést.

Digitális kamerák- Digitális képek előállítására alkalmas fényképező eszközök, melyekben a kép előállítására digitális érzékelőket alkalmaznak.

Digitális kamerák jellemzői - a digitális kamerákat a képfelbontással, az érzékenységgel és a képzajjal jellemezhetjük. A felbontás (megapixel – Mpixel – MP) az érzékelőn felvett pixelek sorainak száma x oszlopainak számával, ami a tényleges kiolvasott pixelszámot fejezi ki. A digitális gépek érzékenységét a nemzetközi szabványoknak megfelelő ISO értéket adják meg (értéke megegyezik az amerikai ASA értékeivel). Általában ISO 50 és ISO 320 közötti, de szélsőséges esetekben alkalmazhatók magasabb ISO értékek is. Az érzékenység analóg erősítéssel (vagyis még az A/D átalakítás előtt) megnövelhető. Minél nagyobb az érzékenység, annál nagyobb a „képzaj” (ami egyébként növekszik az expozíciós idő és a hőmérséklet növekedésével is).A képzaj, amikor a képi pontok tartalma, pl. színe hibás.

Digitális kép - a képi pontok helye és a hozzá tartozó képi információ digitális formában áll rendelkezésre. Az információhordozók a képelemek, pixelek, melyek mátrix rendszerűen helyezkednek el. Minden pixelhez tartozik egy sor és egy oszlop szám (ebből meghatározható a pixelkoordináta) és egy intenzitás érték (min. 256, ahol 0 a fekete, 255 a fehér).

Digitális képérzékelő (szenzor) fizikai paraméterei - felbontás (pixelekben mért szélesség és magasság, esetleg ezek szorzata megapixelben megadva), elemi képpont fizikai és digitális értelemben vett méretei, fényérzékenység, stb.

Digitális képstabilizátor - digitális pixeleltolással kompenzálja az instabil kameravezetést. Az optikai és külső mechanikai képstabilizátor minőségét sosem éri el.

Digitális légi szkennerek- A soros letapogatás elvén működő légi kamerákat légi szenzoroknak nevezzük.

Digitális térmodellek szemlélése- a DPW-el előállított digitális térmodellek kiértékeléséhez többféle szemlélési módszert, eszközt dolgoztak ki: kétmonitoros rendszer, anaglif szemlélés, szemlélés osztott képernyős megjelenítéssel, szemlélés váltott képes megjelenítéssel, aktív polarizációval, szemlélés passzív polarizációs technikával.

Dinamika- A felvételek árnyalatterjedelmének és árnyalatsűrűségének összefüggése. Az árnyalatterjedelem az érzékenységi küszöb és a maximális érzékenység expozíciós tengelyen mért távolságától függ. Az árnyalatsűrűség a két szélsőérték között leírt árnyalatok számát fejezi ki.

Dinamikai átfogás - minél több különböző fényességű pontot tud a fényképezőgép érzékelője elkülöníteni a két szélsőérték között, annál pontosabban ábrázolja a valóságot (árnyalatgazdagság).

Domborzatmodell- (DDM) Olyan térmodell, ahol a magassági adatok a földfelszínre vonatkoznak.

Domborzattal, felszínnel kapcsolatos modellek fajtái:

Dőlt tengelyű felvétel- olyan felvétel, ahol a kameratengely a függőlegestől eltér (u ≠ 0^o).  A kép síkja ebben az esetben nem vízszintes.

dpi (Dots per inch)- a nyomtatás felbontása, amit dpi-ben úgy tudjuk kiszámítani, hogy a nyomtatandó digitális kép pixelben mért szélességét (az egy sorban található pixelek száma) elosztjuk a nyomtatott kép szélességével (hüvelykben mérve). Digitalizálás esetén is ebben az értékben, vagy mikrométerben adható meg a kívánt felbontás. (1 mikron = 1/1000 mm = 10^-3 mm)

Drónok- ld. UAV A drón kifejezés eredetileg a pilóta nélküli légijárművek (UAV) célgépnek használt változatait, katonai gyakorlatok során manőverező célpontként szolgáló pilóta nélküli repülőeszközöket jelölte.

E

Egyképes fotogrammetria- vagy más néven síkfotogrammetria a fotogrammetriának az az ága, amely egy felvételből készít mérésre, térképezésre alkalmas fotogrammetriai anyagot. Csak két dimenziós, síkbeli adatok meghatározására alkalmas.

Elektromágneses spektrum - az elektromágneses sugárzás egymásra merőlegesen haladó, oszcilláló elektromos és mágneses tér, mely hullám formájában terjed, energiát és impulzust szállítva. Kvantuma a foton, hullámhossz (vagy frekvencia) szerinti elrendezésével kapjuk az elektromágneses spektrumot. A fényképezés során az elektromágneses spektrum egy szakaszát rögzítjük (látható fény tartománya, infra tartomány).

Elfordulás- a képek kameratengely körüli elforgatásának szögértéke (k).

Előhívás- a megvilágított fotográfia anyagon lévő látens kép láthatóvá tétele.

Előzetes minősítés- a fénykép nagyszámú információtartalma közül a térképezési szempontból fontos részek kiemelése és feltüntetése további feldolgozás céljára.

Elrajzolás- az objektívek hibáiból eredő pontletolódás, ami geometria értelemben torzítja a képet. Az eltolódás iránya lehet radiális és tangenciális irányú.

Eltűnési pont (E) - a tárgysíknak azon pontja, amelynek képe a végetlenben van, tehát a képsíkra nem képződik le. Geometriai értelembe ez az egyik ellentengely pont.

Eltűnési sík- a képsíkkal párhuzamos vetítősík.

Eltűnési vonal(e) - az eltűnési sík és a tárgysík metszésvonala, amely geometriai értelemben az egyik ellentengely.

Emulzió - fényérzékeny réteg, mely fekete-fehér fotográfiai anyagnál egy, színesnél három réteg.

EOV (Egységes Országos Vetület) - a magyarországi földmérési térképek vetületi rendszere, amit 1976-ban vezettek be, összhangban az Egységes Országos Térkép rendszerrel (EOTR-rel).

Expozíció (megvilágítás) - az a művelet, amikor a fényérzékeny réteg az objektíven keresztül fényt kap.

Expozíciós idő- a megvilágítás időtartama.

F

Felfüggesztő berendezés- a légi fényképező mérőkamerának a repülőgépbe való beépítésére szolgál. Biztosítania kell a rezgések csökkentését, a kamerák vízszintessé tételét és elforgatási lehetőségét.

Feloldóképesség- az objektíveknek, vagy filmeknek az a jellemzője, hogy 1 mm-en belül hány vonalpárt (fekete és fehér vonal) tud elkülönítve leképezni. Objektívnél ez a lencsék, lencsetagok minőségétől, filmeknél az emulziós réteg szemcsenagyságától, digitális képeknél a pixelmérettől függ.

Felületmodell- (DFM) Olyan térmodell, ahol a magassági adatok a felülről látható felszín (beleértve az élőlények és épületek, tereptárgyak) felületét írják le. A Föld felszínét a rajta található összes természetes és mesterséges objektummal együtt tartalmazza.

Felvételi időköz- az az időtartam, amely két expozíció között eltelik. A kamerák un. minimális ciklusidejénél (exponálás, a film továbbtekerése és síkba fektetése) az alkalmazott felvételi időköznek nagyobbnak kell lennie.

Felvételi irány- a mérőkamera (felvételi) tengelyének térbeli iránya, vagy másképpen a profil vetítősík tárgysíkkal alkotott metszésvonala.

Felvételi álláspont- az objektív (fényképező kamera) tárgyfelőli főpontjának térbeli koordinátái az expozíció pillanatában.

Fényérzékeny film- fényérzékeny réteggel (emulzió) bevont műanyag, többnyire poliészter alapú hordozó. Fotográfiai értelemben lehet negatív és pozitív is.

Fényérzékeny papír (fotópapír) - fényérzékeny réteggel (emulzió) bevont papír. Speciális fotópapír az un. RC papír, ami műanyag adalékanyagot tartalmaz, így méretét nem változtatja oly mértékben, mint a „sima” papír.

Fényérzékenység- A film (digitális kamera esetén fényérzékelő áramkör) érzékenysége határozza meg azt, hogy milyen fényviszonyok között tudunk fényképezni és, hogy mi az a legrövidebb záridő és legkisebb blendeméret, aminek alkalmazásakor a megvilágítás még elegendő lesz adott fényviszonyok között jó minőségű felvétel készítéséhez.

Két jelentése is van.

• az ezüsthalogén vegyületeknek (ezüstjodid, -klorid, -bromid) az a tulajdonsága, hogy fény hatására színezüstre és kémiailag megköthető halogenidre bomlik,
• a fotográfiai nyersanyagok egyik fontos jellemzője, amely azt fejezi ki, hogy milyen fénymennyiség szükséges a képalkotáshoz. A fényérzékenység mérőszámát különböző szabványok szerint adják meg (DIN, ASA, EFS, stb.).

Digitális fényképezésnél ISO értéket adunk meg.

Fénykép- az optikai vetítéssel, fényképező gépekkel, vagy mérőkamerákkal készített, fotográfiai úton rögzített, vagy digitális felvételek gyűjtőneve.

Fényképek digitalizálása (szkennelés)- Az analóg képek (filmek) digitális képpé való átalakítását szkennelésnek nevezzük, amihez nagy pontosságú fotogrammetria szkennereket használunk. Digitalizálásnál figyelni kell a felvétel feloldóképességére, a digitalizálási intervallumra és a szenzor elem méretére.

Fénykép elfordulási szöge- a mérőfénykép x koordináta tengelyeinek és a tárgykoordináta-rendszer X tengelyének egymással bezárt szöge (k).

Fénykép hajlásszög- az a szög, amelyet a képsík a horizonttal bezár, ami tulajdonképpen a kameratengely függőlegessel bezárt szöge, a n. A  n szög tengelyirányú komponensei aj és az w.

Fényképezőgép (fényképező kamera) -olyan készülék, amely elektromágneses hullámok segítségével képezi le a tárgy képét egy sík felületen (filmen, üvegen, digitális képérzékelőn).Fényképezőgép rendszer felbontása - egy adott fényképezőgépnek, egy adott objektívvel szerelve a képérzékelő szenzor felbontásától (képérzékelőn található elemi képpontok effektív száma), az objektív feloldóképességétől, fókusztávolságától (kameraállandó), a kamerarendszer alkatrészeinek minőségétől (egymástól mért, jól beállított távolság, a belső felületek színe, fényvisszaverési tulajdonságai), tisztaságától függ a felbontóképessége.

Fényképmérés- a fotogrammetria magyar nyelvű megfelelője. Az a tudományterület, amely a helymeghatározást, annak egyes műveleteit fényképező kamerával készített fényképek, mérőképek felhasználásával végzi.

Fényképmozaik-több fényképpel lefedett terület felvételeinek összeillesztéséből, összeolvasztásából előálló egységes képi állomány.

Fényképsor- az egymással átfedéssel készített képeknek az illesztése soron belül.

Fényrekesz (blende) - a lencse valóságos, vagy teljes átmérőjének csökkentésére szolgáló, fémlemezekből álló berendezés, amely az optikai tengelyen lévő középponttal különböző átmérőjű koncentrikus környílásokat létesít. Az objektívekben rendszerint a lencsetagok, sokszor a szimmetrikusan elhelyezett lencsetagok közé építik be.

Fixálás- a megvilágított filmanyag kidolgozásának egyik lépése. Ezzel a hívás folyamatát megállítjuk és rögzítjük a képet.

FMC (ForwardMotionCompensator) - képvándorlás kompenzáló berendezés, ami az exponálás közben, a repülési sebességétől függően mozdítja el a repülés irányával ellentétes irányban a mérőkamerát, frame rendszerű távérzékelő műszert egy sínen.

Fotogrammetria  - afotogrammetria szó szerinti értelmezésben fényképmérést jelent (fotos = fény, gramma = kép, metron = mérés). Felhasználásával a tárgyak alakját és méreteit fényképekről lehet mérni, meghatározni. A folyamat során az információt indirekt módon nem az eredeti objektumról, hanem annak optikai vetítéssel készített fényképéről (mérőfényképéről) nyerjük, amely a tárgy centrális vetülete. A fotogrammetria információ hordozója a fénykép. A fotogrammetria meghatározását tömören a Nemzetközi Fotogrammetriai és Távérzékelési Társaság fogalmazta meg:

„A fotogrammetria a tárgyakról és környezetünkről származó hiteles információk beszerzésének tudománya és technológiája oly módon, hogy rögzítjük, mérjük és értelmezzük a fényképeket, valamint az elektromágneses spektrum egyéb jeleit.”

A definícióból az is kiderül, hogy a fotogrammetriai eljárás két, határozottan elkülönülő lépésből áll: az információszerzésből (fényképezés) és az információ feldolgozásából.

Fotográfiai eljárás (fényképezés) - a sugárzások (fény) hatására bekövetkező kémiai változás, amely vonalakból és árnyalatokból álló, tónusos képek kialakítására szolgál.

Fotogrammetriai pont („F” pont) - fotogrammetria pontsűrítéssel meghatározott pontok gyűjtőneve, amelyeket földi felmérések illetve modellek abszolút tájékozásának céljára határozunk meg fotogrammetria módszerrel.

Fotogrammetriai ponthiba- a fotogrammetria eljárással meghatározott pontok koordinátáinak megbízhatóságára jellemző érték.

Fotointerpretáció - a képtartalom értelmezésével a fotogrammetria egyik ága, a fotointerpretáció foglakozik. A fényképen való mérést természetesen a fotointerpretáció sem nélkülözi, de itt a mérés valamelyest alárendelt szerepet játszik.

Fotótérkép- fotótérképnek nevezzük azt a mérettartó anyagra készült átalakított (méretarányhelyes, torzulásmentes) képet, amelyre már felszerkesztjük a szelvénykeretet, őrkereszt-hálózatot és az illesztőpontokat.

Fototopográfia- a fotogrammetria felhasználásával végzett topográfiai felmérés.

Földi fotogrammetria – földi álláspontból mérési célra alkalmas mérőképek készítése és feldolgozása.

Földmegfigyelés – Űrtávérzékelésen vagy légi távérzékelésen alapuló adatgyűjtés, amely a Föld felszínéről szolgáltat információt.

Földmegfigyelési Információs Rendszer – „Földmegfigyelési Információs Rendszer (FIR) földmegfigyelési adatinfrastruktúra és szolgáltatások kialakítása” elnevezésű projekt keretében megvalósuló rendszer a Kopernikusz Európai Földmegfigyelési Program adatait felhasználva naprakész műholdas földmegfigyelési adatokat szolgáltató, egységes és integrált rendszer, amelyet egyedi regisztrációval, Ügyfélkapu vagy eduID azonosítóval lehet igénybe venni.

Főpont (képfőpont, H) - a vetítési középpont merőleges vetülete a képsíkon, ami tulajdonképpen a kameratengely és a képsík döféspontja.

Fővonal (f) - a képsík és profil vetítősík metszésvonala.

Frame kamera - olyan optikai fényképező eszköz, amelynek exponálásakor az egyes érzékelő felületek összes elemi képpontját egyszerre éri a megvilágítás, tehát nem pásztázó elven működik.

Függőleges tengelyű felvétel (nadírkép)- a közel függőleges tengellyel készített felvétel. A gyakorlatban azt a felvételt nevezzük függőleges tengelyű felvételnek, amelynél a kameratengely 4^o-nál kisebb szöget zár be a függőlegessel.

G

Georeferálás- Felületeket reprezentáló állományon végrehajtott torzítás csökkentő, vetületbe illesztő eljárás.

Geotag - digitális állományok EXIF-táblájának a képek készítésének / adatok beszerzésének helyét rögzítő része.

GIS (GeographicalInformation System - Földrajzi Információs Rendszer) - a térinformatika eszköze, amellyel a földrajzi helyhez köthető adatokat tartalmazó többrétegű adatbázisból információk vezethetők le. Olyan számítógépes rendszer, melyet ezen földrajzi helyhez kapcsolódó adatok gyűjtésére, tárolására, kezelésére, elemzésére, a levezetett információk megjelenítésére, a földrajzi jelenségek megfigyelésére, modellezésére dolgoztak ki. A GIS lehetőséget ad nagyszámú helyzeti és leíró adat gyors, együttes, integrált áttekintésére és elemzésére.

Gruber-pontok- relatív tájékozásánál a képpár közös területén kiválasztott, szabályosan elhelyezkedő 6 db homológ pontpár. A Gruber pontokban ismerjük, hogy az egyes szögállítások vagy eltolások milyen nagyságú harántparallaxist idéznek elő, illetve milyen állításokkal lehet azokat eltüntetni.

H

Hatásfok- a központi záron elméletileg áthaladó és ténylegesen áthaladó fénymennyiség aránya.

Hármas átfedés- egy sorban lévő, 50 %-nál nagyobb soron belüli átfedéssel készült három kép közös fedőterülete.

Harántparallaxis- a képpár homológ pontpárjainál észlelt vagy mért, a szemlélési bázisra merőleges irányú eltérés. Jelenléte arra utal, hogy a megfelelő pontokhoz (homológ pontokhoz) tartozó vetítősugarak (homológ vetítősugarak) nem metszik egymást, hanem kitérő egyenesek.

Homológ pontpár - ugyanazon tereppont képei két vagy több képen.

Homológ sugárpár - a homológ pontokra menő, egymásnak megfelelő sugárpár.

Horizont vonal (h’) - a tárgysíkkal párhuzamos vetítősík és a képsík metszésvonala.

Hozzátájékozás - a relatív tájékozás egyik megoldása, amikor a képpár egyik képe változatlan helyzetben marad, míg a másik képet a modell létrehozása érdekében elforgatjuk (k), döntjük (j, w) és a térfotogrammetriai egyenértékűség alapján a báziskomponensekkel eltoljuk (b_y, b_z).

I

IFOV (InstantaneousField of View)- pillanatnyi látómező.

Ikerkamera- egybeépített kameratestekből, két objektívvel felépülő mérőkamera.

Illesztőpont- egyes képek képpárok vagy képcsoportok geodéziai tájékozásához szükséges, a fényképen és a terepen is egyértelműen azonosítható olyan pont, amelynek koordinátáit mindkét rendszerben megfelelő pontossággal ismerjük.

Infra film- a közel infra tartományú elektromágneses hullámokat fotográfiai úton rögzítő fényérzékeny anyag. Létezik fekete-fehér és színes infravörös film.

J

Jel-zaj viszony- A valóságos kép és a valóságos képet az adott képpontban nem jellemző szín és intenzitás információ aránya.

K

Kameraállandó (c_k) - az objektív képfelőli főpontjának és a képsíknak a távolsága, ami tulajdonképpen a fényképező kamera képtávolsága, vagy más néven kalibrált fókusztávolsága.

Kamerarendszer - egy- vagy több kameratestből álló, speciális segédberendezésekkel kiegészített fényképező eszköz. Kamerarendszernek tekinthető a kamera váz, szenzor, objektív együttese is.

Kameratengely- az objektív képfelőli főpontjáról a képsíkra bocsátott merőleges.

Kameratengely dőlésszöge(n) - a vetítési középponton átmenő függőlegesnek a kameratengellyel bezárt szöge.

Kapcsolópont- három, egymás után következő fényképen, az un. hármas átfedési sávban lévő, egyértelműen azonosítható olyan pont, amely segítségével a két modell összekapcsolható.

Keretjel- a fényképező kamera (mérőkamera) képtartó síkjában elhelyezett 4, vagy 8 olyan jel, ami az expozíció pillanatába a képre ráfényképeződik. A keretjel kijelölik a képkoordináta-rendszer tengelyeit, rögzíti a mérőfénykép belső adatait.

Kettős térbeli pontkapcsolás- külső adatok meghatározásának módszere azonos tereppontokat tartalmazó képpár esetén. Az eljárás a képpárra vonatkozó 12 külső adatot egyidejűleg adja meg.

Képátalakítás- sík területről készült mérőkép meghatározott méretarányú, a perspektív torzulástól mentés képpé történő transzformálásának, átalakításának módszere. Műszerei a képátalakító berendezések.

Képátrajzoló - Olyan kiértékelő műszer, amellyel a kép alapján grafikus térkép készíthető, vagy egészíthető ki.

Képkoordináta- a képpontoknak a képkoordináta rendszerben meghatározott koordinátái (x ésh).

Képkoordináta-rendszer- a keretjelek által meghatározott derékszögű koordináta-rendszer. A koordináta-rendszer tengelyeit légi felvételen x-vel és h-val, földi felvételeken x-vel és z-val jelöljük.

Képközéppont (M) - a képkoordináta-rendszer tengelyeinek metszéspontja.

Képméret – az eredeti felvétel oldalméretei. Jellemzően a légi felvételek négyzet alakúak (pl. 18x18, 23x23 cm) a földi felvételek téglalap alakúak (pl. 9x12, 13x18 cm).Digitális kép esetében a pixelsor és pixeloszlop értékkel adjuk meg. A felbontás, amelyet megapixelben szokás feltüntetni nem fejezi ki a kép fizikai méreteit, míg a digitális képméretből a felbontás kikövetkeztethető.

Képméretarányszám- a mérőfényképre jellemző szám, amely a relatív repülési magasság (terepszint feletti magasság) és a légi fényképező kamera kameraállandójának hányadosa:

m = h_r / c_k.

Ha a repülési magasság és a kameraállandó nem ismert, akkor két ismert pont távolságából számíthatjuk: m = t_valódi / t_fényképi.

Képpár- két különböző álláspontról, részben ugyanazt a tereprészt ábrázoló, közel azonos méretarányú olyan két felvétel, amelyek segítségével a tereprész virtuális modellje visszaállítható.

Képpont- a pontszerű tárgy (tárgypont) képe a fényképen.

Képsík- az a síkfelület, amelyen a fénykép leképződik. Fotogrammetriai értelemben ez megegyezik a fényképező kamera keretsíkjával.

Képsor - a csatlakozó képek sora.

Képtávolság- a vetítési középpont távolsága a képsíktól, ami a mérőkamerákban az objektív képfelőli főpontjának a képsíktól mért távolsága. Ez a távolság a kameraállandó, ami egy konstans érték.

Képvándorlás -mozgási képéletlenség, ami abból adódik, hogy légifényképezésnél expozíció közben a fényképezőgép mozog, a terepi pontok a repülés irányával megegyező irányú vonalként képződnek le.

Képzaj - a képzaj olyan, a valóságos képet az adott képpontban nem jellemző szín és intenzitás információ, amely a távérzékelő rendszer valamilyen optikai-elektronikai tökéletlensége miatt jön létre.A növekvő képzaj negatívan befolyásolja mind a vonalélességet, mind a színeket, spektrális értékeket. A digitális képzaj több komponensű, de optikai rendszerek esetében a kromatikus képzaj a legzavaróbb.

Kézikamera  - a fényképezésnél kézben tartott, vagy lerögzített, belső tájékozással nem rendelkező kamerákat kézikamerának nevezzük.

Kiolvasási sebesség - a kamerarendszer (pl. fényképezőgép)képérzékelőjén kialakult elektromos jel digitális képként történő kiírásáig eltelt idő. Ezalatt az idő alatt új felvétel készítése nem lehetséges, ezért korlátozza a folyamatos sorozatfelvétel készítés sebességét, felvétel-sűrűségét. Ez a fogalom leginkább frame-rendszerű kameráknál értelmezett.

Komparátor- képkoordináták és/vagy parallaxisok mérésére szolgáló műszer.

Kontakt-másolat- közvetlen az eredeti negatívról, vagy diapozitívról készült pozitív másolat, melynek mérete megegyezik az eredeti mérettel. Készülhet üvegre, filmre, papírra.

Kölcsönös tájékozás- a relatív tájékozás egyik módszere, ahol a modell előállítása érdekében mindkét képet forgatjuk (k₁, k₂) és döntjük (j₁, j₂, Dw).

Közeghatás - a szenzor és a vizsgált objektum közötti közeg geometriai-, spektrális- és színárnyalat torzító, vonalélességet rontó, kitakaró hatásai.

Központi zár- a film megvilágítására szolgáló berendezés, amely a kameratengelytől kiindulva körszimmetrikusan és egyenletesen teszi szabaddá az objektív felületét. A lég fényképező kamerákban forgólemezes, a földi kamerákban egyszerű lemezes zárrendszerűek, amelyek hatásfoka 90 % feletti.

Külső adatok- a külső tájékozáshoz szükséges 6 adat, nevezetesen: a vetítési középpont három koordinátája a tárgykoordináta-rendszerben (X₀; Y₀; Z₀) és a képsík helyzetét meghatározó három szögérték (k elfordulás, j és w dőlésszögek).

L

Látens (rejtett) kép- a fényérzékeny anyagra leexponált, de még elő nem hívott kép.

Látszati (vagy perspektív) torzulás- a képsík és tárgysík nem párhuzamos voltából adódó torzulás, amely torzítja a hosszakat, szögeket és területeket. Ekkor a kameratengely a fényképezés pillanatában nem függőleges.

Lencsés sztereoszkóp- egyszerű sztereoszkóp a térmodell előállítására és szemlélésére. Egyszerű, vagy zseb sztereoszkópnak is nevezzük.

Légi fotogrammetria- a fotogrammetriának az az ága, amely a légifényképek készítésével és feldolgozásával foglakozik.

Légi távérzékelés- Olyan légi platformról történő érzékelési módszerek összessége, amelyek során a felvevő berendezés nem kerül közvetlen fizikai kapcsolatba a vizsgált felülettel, valamilyen erőtér közvetít közöttük.

Légifelvételek felhasználhatóságát befolyásoló tényezők - az időjárás, a légkör állapota (páratartalom, szennyezettség), a tárgytávolság (relatív repülési magasság), a napszak, az évszak, a kamera típusa, a felhasznált film vagy a szenzor tulajdonságai, a függőleges tengelytől való eltérés, az optika torzításai, és a kamerarendszer tisztasága, kalibráltsága határozzák meg az egyes képkockák minőségét.

Légifénykép- repülőgépről, vagy más légi járműről (pl. helikopter, hőlégballon, motoros sárkány, UAV) fényképező kamerával (mérőkamerával) készült, a földfelszínt ábrázoló felvételek gyűjtőneve.

Légiháromszögelés- az abszolút tájékozáshoz szükséges illesztőpontok vagy a földi felméréshez elhasználható alappontok fotogrammetria úton történő meghatározásának gyűjtőneve.

M

Magassági torzulás- nem sík terület estén a centrális vetítéssel előállított képen a magasságkülönbségből adódó torzulás.

Mechanikai képstabilizátor - a kamerán, fényképezőgépen, pásztázó rendszeren kívül található, azt körülvevő, rögzítő és folyamatosan, precízen pozícionáló berendezés, amely saját giroszkópja alapján felügyeli a kameratengely változatlan állását.

Megvilágítás (expozíció)- az a művelet, amellyel a fényérzékeny réteget (filmet, szenzort) a lencserendszeren áthaladó fény hatásának tesszük ki.

Metrikus tulajdonság- a projektív geometriában az a méreti tulajdonság, amely vetítéskor - visszaállítható módon - megváltozik.

Méretváltozás- a film az előhívás, a szárítás és a tárolás közben megváltoztatja az eredeti méretét. A méretváltozást az optikai keretjelek segítségével határozhatjuk meg. Fajtái: szimmetrikus, affin, szabálytalan.

Mérőkamera - különleges pontossági követelmények szerint épített és különleges berendezésekkel ellátott olyan fényképezőgép, amelynél a centrális vetítési rendszer matematikailag és geometriailag meghatározott, a belső adatai ismertek.

Mérőkép (mérőfénykép) - olyan mérőkamerával készített kép, amelynek belső tájékozási adatai ismertek.

Mérőfénykép információ tartalma-az információhordozó maga a fénykép. Az egy objektumra vonatkozó információ kat két nagy csoportra oszthatjuk: geometriai és tematikus információk. A geometriai, vagy más néven mennyiségi (quantitatív) információk körébe tartoznak az alak, térfogat, terület, távolság, szög, koordináta. A geometriai adatok meghatározása mellett szükséges a képtartalom értelmezése is. Az értelmezés a mérési folyamatot megelőzi, hiszen tudnunk kell, mit mérünk. Azokat az információkat, amelyek a tárgyak állapotát, színét, anyagát határozzák meg tematikus, vagy minőségi (qualitatív) információknak nevezzük.

Mérőfénykép torzulásai-az elkészült mérőfényképeket többféle torzulás is terheli, melynek okai: a képalkotó sugárnyaláb torzulásai (elrajzolás, refrakció), filmbelógás, méretváltozás, tárgysík síktól való eltérése (magasságkülönbségből eredő torzulások, földgörbület), perspektív, vagy látszati torzulás. Digitális mérőfényképek esetében a képalkotó sugárnyaláb torzulásai (elrajzolás, refrakció), tárgysík síktól való eltérése (magasságkülönbségből eredő torzulások, földgörbület), perspektív, vagy látszati torzulás, a CCD érzékelőkben az elemek elhelyezkedése (geometriai hiba), képelemek méretváltozása, pl. hő hatására.

Mérőjel- fényképek mérésekor irányzásra használatos különböző alakú és színű jel.

Mérőkamera - olyan kalibrált, minimális geometriai elrajzolású, a film vagy képérzékelő szenzor precíz síkba fektetését biztosító kamerarendszer, amelyek belső adatai nagy pontossággal ismertek.

MMU (MinimalMapping Unit) - a legkisebb feltérképezett terepi folt. Területegység, amelynél kisebb felszínborítási különbséget már nem veszünk figyelembe az elemzés során.

Modellkoordináta- az irányzott pont térbeli helyzetét meghatározó térbeli koordináták a modellkoordináta-rendszerben.

Modellkoordináta-rendszer- olyan derékszögű koordináta rendszer, amelynek kezdőpontja a modellen kívül kiválasztott tetszőleges pont, a koordináta tengelyek párhuzamosak a műszer koordináta tengelyeivel, vagy azzal megegyeznek.

Monokomparátor- egy képen a képkoordináták mérésére szolgáló műszer.

Monokuláris- minden olyan műszer vagy eljárás, amelynek alkalmazásához egy szem használata szükséges.

Mozaik- Több fényképpel lefedett terület felvételeinek összeillesztéséből, összeolvasztásából előálló egységes képi világú állomány.

Multispektrális- (MS) A multispektrális szó arra utal, hogy a távérzékelt felvétel négy, vagy annál több csatornából épül fel, amelyek a spektrum különböző tartományából tartalmaznak adatokat ugyanarról a felszínről, ugyanabból az időpillanatból.

N

Nadírpont- a tárgysíkra állított merőleges vetítősugár a képsíkkal (képi nadír), vagy a tárgysíkkal (terepi nadír) alkotott döféspontja. A nadírpontban nincs magassági torzulás.

Nadírszög - a kameratengely (fényképezési irány) és a függőleges által bezárt szög.

NDVI  - a vegetációs index, NDVI (NormalizedDifferenceVegetation Index) egy dimenziómentes mérőszám, amely egy adott terület vegetációs aktivitását fejezi ki. A közeli infravörös (NIR) és a látható vörös spektrum tartomány visszavert intenzitás különbségének és összegének hányadosaként számítható. Általában a vörös 630 - 690 nm és a közeli infravörös 760 - 900 nm tartományát használjuk. NDVI: (NIR-R)/(NIR+R)

Negatív kép -

• geometriai értelemben negatív képről (oldalfordított kép) akkor beszélünk, ha a vetítési középpont a képsík és a tárgysík között van,
• fotográfiai értelemben az előhívott kép, amely tónus, illetve színárnyalat szempontjából fordítottja az eredetinek.

Nagyítás (nagyított kép) - az eredeti negatív nagyítása, amely méretében nagyobb az eredeti képnél.

Nyílásszög- a képalkotásban résztvevő szélső vetítősugarak által bezárt szög. A nyílásszöget a kamera képmérete és a képtávolsága határozza meg.

Normál sztereogramm- közel azonos magasságban lévő, azonos mérőkamerával készített olyan fénykép pár, melynek előállításakor a két kameratengely merőleges a felvétel bázisára és vízszintes.

O, Ö

Ortofotó- az ortofotó a perspektív és magassági torzulásoktól mentes átalakított kép. Előállításához szükség van egy fényképfelvételre (lehetőleg mérőfényképre) és a képre eső terület magassági adataira. A magassági adatokat a digitális terepmodell (háromdimenziós terepmodell) tartalmazza, ami előállítható felméréssel (pl. térfotogrammetriai kiértékeléssel, ebben az esetben több képre van szükség,geodéziai mérésekkel, esetleg RADAR vagy LIDAR segítségével. Topográfiai térképek domborzatrajzának digitalizálásával, vagy korábban készült terepmodellt is alkalmazhatunk, amennyiben az ortofotó kitűzött pontosságát és felbontását nem haladják meg, illetve a térképezendő munkaterület domborzata nem változott. Az ortofotóról minden domborzati viszony mellett nagy pontosságú, vízszintes (X, Y) adatok nyerhetők, míg a magassági adatokat (Z) a hozzárendelhető magassági modellről nyerjük. Amennyiben az ortofotó előállításához digitális domborzatmodellt (DDM, csak a terep felszínére ad magassági adatokat) használunk, akkor hagyományos, vagy egyszerű ortofotóról beszélünk. Ebben az esetben a felszínen értelmezett, tehát a földfelszínen található objektumok, és a kimagasló objektumok talppontjai kerülnek pontosan a helyükre, míg az utóbbi objektumok (magas fák és épületek, tornyok) az eredendően centrális vetítéssel készülő alapképek miatt a nadírtól távolodva, attól kifelé dőlnek, bár aljuk pontosan a megfelelő helyen található. Ez a perspektív torzulás a nadírtól kifelé és a felszíntől távolodva (a kiugró objektum magasságával) nő. Mivel az aljzati rész (talppont, épület esetében alapvonal) geometriai értelemben is a megfelelő helyén van, így az ortofotók elemzésekor, vektorizálásakor az objektumok földfelszínnel érintkező alapvonalát mérhetjük, értékelhetjük ki. Amennyiben az ortofotó előállításához digitális felületmodellt (DFM, a tereptárgyak felszínére vonatkoztatott adatokat is tartalmazza) használunk, akkor true ortofotóról beszélünk. Ebben az esetben a terep felszínéből kiemelkedő tárgyak (pl. épületek) felső felületei is, vízszintes értelemben is torzulásmentes helyükre kerülnek.Ez a termék azonban nagyobb befektetést jelent repülési és feldolgozási kapacitásokban.

Ortofotó-térkép- Az ortofotókból, többnyire mozaikolással előállított, valamilyen vetületi rendszerbe, térképrendszerbe illesztett nagypontosságú, fényképi tónusokat tartalmazó kép.

Ortogonális vetítés- párhuzamos (képsíkra derékszögű) sugarakkal történő vetítés.

Ortorektifikáció-az ortofotók vetületi rendszerbe, térképrendszerbe történő illesztését nevezzük ortorektifikációnak.

Ortoszkópikus (valódi) térhatás- egy képpár szemlélésekor előálló térbeli alakzat, amelynél a magasságok és a mélységek a valóságnak megfelelően jelennek meg.

Ortokromatikus negatívanyag- a színkép ibolyától a zöldessárga tartományig (390 - 550 nm-ig) érzékeny negatívanyag, amely a valós színeket helyesen adja vissza (orto = helyes, krom = szín).

P

Parallaxis- eltérés, koordináta különbség, amely lehet bázisirányú parallaxis és haránt irányú parallaxis.

Pánkromatikus negatívanyag- a teljes látható fény tartományra érzékeny negatív (pán = minden, krom = szín).

Passzív távérzékelési módszerek - azok a távérzékelési eljárások tartoznak ide, amelyek esetében a természetes eredetű,  felszínről visszaverődő elektromágneses sugárzást detektáló berendezéseket alkalmazzák.

Pásztázó elven működő távérzékelési berendezések -egy érzékelő elemmel, pásztázó módszerrelképezik le a lefényképezett területet. A képek sávokból (csíkokból) állnak össze.

Perspektív (vagy látszati) torzulás- a légifényképezés pillanatában a kameratengely nem függőleges voltából eredő torzulás.

Pixel - a raszteres adatszerkezet lapvető, kisebb részekre oszthatatlan elemét egy angol eredetű szóval  pixelnek nevezzük, amely az angol picturex element szavakból ered.

Poligon - egymáshoz csatlakozó szakaszokból álló zárt geometria alakzat, vektor alapú rendszerekben a felület reprezentációja.

Pontfelhő- Egy ponthalmaz háromdimenziós koordinátarendszerben

Pontjelölés- vízszintes és magassági pontok fényképezés előtti láthatóvá tétele (megjelölése pl. festéssel) olyan mértékben, hogy a képeken pontszerűen, jól irányozhatóan és kontrasztosan leképződjenek.

Pozitív kép-

• geometriai értelemben pozitív képről (oldalhelyes kép) akkor beszélünk, ha a képsík a vetítési középpont és a tárgysík között van,
• fotográfiai értelemben az előhívott kép, a lefényképezett tárgy tónusával, illetve színárnyalatával megegyező kép.

Projektív tulajdonság- az a tulajdonság, amely vetítéssel nem változik.

Pszeudoszkópikus térhatás- a valóságos térhatást adó képpár két képének felcserélésekor, a szemlélés során olyan térbeli alakzat áll elő, amelyen a kiemelkedő részek bemélyednek, a bemélyedők viszont kiemelkednek. Ugyancsak pszeudoszkópikus hatás áll elő, ha a képeket sajátsíkjukban 180^o-kal elforgatjuk.

R

Radiometriai felbontás- a digitalizálás során használt mérési szintek számát adja meg. Bitmélységgel fejezzük ki.

Raszter- sorokból és oszlopokból álló adatszerkezet. Meghatározott sorrendben szabályos rácson elhelyezkedő cellák vannak, minden cella egy értéket tartalmaz, a rácshálózat az egész teret kitölti és a tér minden pontjáról információt ad. A raszter pixelenkénti radiometrikus információ előjel nélküli bináris formátumban. 

Raszter regisztrálás  - olyan digitális eljárások, amelyek egyszerű raszteres állományból koordinátahelyes digitális raszteres térképet állítanak elő.

Rácslemez- csiszolt üvegre karcolt vagy fényképezett, nagypontosságú derékszögű négyzetes rács, amelyet a fotogrammetriai műszerek megbízhatósági vizsgálatához használnak.

Redukált képtávolság- a film méretváltozásának arányában megváltoztatott képtávolság:

c_k’ = c_k* a’/a

ahol aa kép eredeti (kalibrálásból ismert), a’a képen mért oldalhossza.

Relatív repülési magasság- a vetítési középpont terepszint feletti magassága.

Repülési terv- a repüléssel kapcsolatos előre meghatározott feladatok, repülési paraméterek (pl. magasság, átfedés, stb.) összessége.

Robotrepülők- ld. UAV

S, Sz

Soron belüli átfedés- a képpár repülési tengellyel párhuzamos irányú közös képterülete. Jellemzően 60 %.

Sorok közötti átfedés- a képsorok repülési tengelyre merőleges irányú átfedése, Jellemzően 15-40 %.

Szelvényezés- Egységes kép adott vágóvonal mentén történő feldarabolása illeszkedő, geokódolt részletképekre, a végfelhasználók számára kezelhető fájlméretek elérése érdekében.

Sztereokomparátor- a képpontok koordinátáinak, valamint parallaxiskülönbségeinek mérésére szolgáló műszer.

Sugárnyaláb- geometriai alapfogalom. Másodfokú alapalakzat: a tér egy tetszőleges pontján áthaladó egyenesek összessége.

Szemcsenagyság- az emulzióban lévő ezüsthalogén szemcsék mérete. Megkülönböztetünk finom és durva szemcsés anyagokat. Minél nagyobb a fényérzékeny anyag szemcsenagysága, annál magasabb az érzékenysége.

Színes fényképezés CCD-vel - a CCD lapka színvak, ezért a három alapszínnek (RGB –vörös/zöld/kék)megfelelő színcsatornákat külön kell rögzíteni. Megoldási módok: prizmarendszer és három CCD érzékelő, Foveon X3 szűrés (három CCD-s chip) és mozaikszűrés (egy CCD chip, Bayer-féle elrendezés R/G/B=1/2/1 arány).

Színes film- három alapszínre érzékeny réteget tartalmazó, a teljes látható fény tartományra érzékeny, valós színeket visszaadó film.

Színes infra film- a közeli infra tartományra is érzékeny, három rétegű színes film, amely a színeket nem a valóságnak megfelelően adja vissza. Emiatt hamis színes filmnek is nevezzük.

Színmélység - minden egyes pixel színét egy számadat sor írja le. Minél több számból áll ez a sor, azaz minél több számjeggyel (bittel) definiáljuk az adott pixel színét, annál pontosabb a felvétel színrészletessége. A jó minőségű színvisszaadás egyik alapfeltétele, hogy elég színt és árnyalatot tároljunk el. Például csatornánként 8 bites RGB módban (valósszínes felvételek) egy adott képpont színét összesen 24 bittel, azaz 3 byte-tal (16.777.216 különféle szín) jellemezhetjük. (8 bit esetén 256 színt vehet fel a vörös, a zöld és a kék pixelrész, míg 16 bit színmélység esetén már pixelenként 65536 színértéket.)

Színszűrő- a képalkotás szempontjából nemkívánatos színeknek az összetett fehér fényből való kizárására szolgáló, igen pontos, síkpárhuzamos, anyagában festett üveglemez. A saját színével megegyező sugarak hatását kiemeli, a kiegészítő színekét pedig visszatartja. Ortokromatikus anyaghoz piros, pánkromatikus anyaghoz narancs, infravörösre érzékenyített negatív anyaghoz vörös színszűrőt használunk.

Sztereoszkóp- mérőképek térhatású szemlélésére szolgáló segédeszköz.

Sztereoszkópikus látás(térlátás, térbeli látás) - az emberi szem és az agy látási központjának az a képessége, hogy a szemlélt tárgyak térbeli alakját és egymáshoz viszonyított térbeli helyzetét két képből meg tudja állapítani.

Sztereomikrométer- bázisirányú parallaxisok mérésére szolgáló egyszerű készülék, amely a tükrös sztereoszkópok kiegészítő eszköze.

T

Tájékozás- azon műveletek gyűjtőneve, amelyekkel a fényképeknek vagy fényképpároknak valamilyen viszonyított helyzetét határozzuk meg.

Távérzékelés- olyan adatszerzési és kiértékelési mód, ahol a tárgyakról oly módon szerzünk információkat, hogy azokkal közvetlen fizikai kapcsolatba nem lépünk. Távérzékelés során nem csak fényképezésről, hanem egyéb érzékelésekről is beszélhetünk, mint optikai-mechanikai pásztázó letapogatás, radarrendszerű érzékelések, passzív mikrohullámú érzékelés, elektro-optikai leképezés.

TDI (Time Delayed Integration) – Egy digitális képvándorlás csökkentő technológia a szenzor felső széléhez viszonyítva merőlegesen mozgó tárgy bemozdulását csökkenti a felvételeken. Figyelembe veszi egymás alatti pixelsorok mérési eredményeit az egyes pixeleken mért intenzitásértékek elemzésekor.

Teljes tájékozás- tartalmazza a belső és a külső tájékozásokat.

Térbeli előmetszés- egy fényképpáron lévő azonos pontokhoz tartozó sugárpárok metszésének létrehozása.

Térbeli hátrametszés – egy kép esetén a külső tájékozási adatok meghatározásának módszere. A számításokhoz minimum 3 illesztőpontra van szükség.

Térinformatika  (GIS:GeographicalInformation System - Földrajzi Információs Rendszer) - a térinformatika a téradat nyilvántartás és döntéstámogatás eszköze, amellyel a földrajzi helyhez köthető adatokat tartalmazó többrétegű adatbázisból információk vezethetők le. Olyan számítógépes rendszer, melyet a földrajzi helyhez kapcsolódó adatok gyűjtésére, tárolására, kezelésére, elemzésére, a levezetett információk megjelenítésére, a földrajzi jelenségek megfigyelésére, modellezésére dolgoztak ki. Lehetőséget ad nagyszámú helyzeti és leíró adat gyors, együttes, integrált áttekintésére és elemzésére.

Terepi felbontás - a terepi felbontása azt fejezi ki, hogy hány cm oldalhosszúságú terepi folt képződik le 1 elemi képponton, pixelen. Ezzel a felvételek részletességét is jellemzi.

Terepi pontosság - a térképek geometriájának és méretarányának pontosságát jellemzi. Az adatok mért és elméleti eltérésének a jellemzője. Számszerűen általában a szórással vagy a középhibával adják meg.

Terepi pontosságot befolyásoló tényezők- aterepi pontosságot elsősorban a következők határozzák meg:

-          A nyers alapadatok pontossága (ortofotó-térkép, helyszíni mérések, vizsgálatok,…)

-         A levezetett adatok tematikus származtatásának pontossága (légifelvétel-térképek vizuális-, osztályozási interpretációjának torzítása és hibái; helyszíni adatok bevitelének helyes megadása, stb.)

Végül ezekből adódik az eredményül kapott adatbázis térbeli származtatási pontossága (térbeli pontosság és reprezentativitás).

Térmodell- a fényképpárok sztereoszkópikus szemlélésekor előálló képzetes (virtuális) térbeli hatást keltő kép.

TIN háló- TIN (Triangulated Irregular Network = Szabálytalan Háromszög Hálózat) a felszín háromdimenziós térmodelljének háromszögekkel történő vektorgrafikus leírása.

Tisztánlátás távolsága- az a legkisebb távolság, amelyre egy elhelyezett tárgyat hosszabb időn át szemfáradás nélkül tudunk figyelni. A normális szemnél ez a távolság mintegy 25 cm.

Transzformáció- két koordinátarendszer (síkbeli vagy térbeli) között teremtett matematikai kapcsolat.

Többcsatornás elemzés - vizuális interpretáció esetén az egyes csatornák és színes képek (RGB) együttes elemzése, a felszíni információk csatornánkénti összepárosítása. A nem kívánatos árnyalatok leválogatása, vizsgálatból történő kizárása után kiemelik azokat a tulajdonságokat, amelyek alapján a vizsgált objektumok és jelenségek markánsan megkülönböztethetők, lehatárolhatók. A megadott denzitású területek kiterjedése, hosszúsága mérhetővé válik.

Trimetrogon kamera -a trimetrogon kamerarendszer egyik kamerája függőleges tengelyű felvételeket készít, míg két másik kamera a lefelé tekintő fényképezőgép kameratengelyéhez képest ~60°-os dőléssel a repülőgép két oldalán a látóhatárig fényképezi a terepet, a repülésirányra merőlegesen. Így látóhatártól-látóhatárig igen széles sávban jelenítik meg a nagypontosságú, torzításoktól kevésbé terhelt repülési sor környezetét. A felvételek természetesen átfednek, így egységes képi megjelenítés érhető el. A rendszer továbbfejlesztett változata a pentakamera, ahol előre és hátrafelé fényképező kamerák is helyet kapnak. A rendszer összes fényképezőgépe szimultán lép működésbe. A dőlt kameratengelyű kamerák felvételeinek mozaikolása matematikailag nehezebb feladat, mint függőleges kameratengellyel készített felvételek mozaikolása. A rendszer alap objektívekkel is megvalósítható, ilyenkor oldalanként két,  40-50° látószögű fényképezőgép átfedő felvételeivel érik el a 180° feletti látószöget. A megoldás előnye, hogy az alapfelvételek kevésbé torzulnak, hátránya, hogy több illesztés szükséges mozaikoláskor.

Tükrös sztereoszkóp- tükrök és prizmák közbeiktatásával a szemlélés alapvonalának kívánt mértékben való megnövelésére szolgáló berendezés. A szemlélt tárgy látszólag közelebb kerül és méreteiben kisebb lesz, a plasztikus hatás növekszik.

U, Ú

UAV-a pilóta nélküli repülő szerkezetek, amelyek betáplált program és paraméterek alapján automatikusan hajtják végre küldetésüket elnevezése többféle is lehet:

Drón    felderítő/hadászati célú pilóta nélküli légi járművek

            UAV   pilóta nélküli légi járművek (Unmanned Aerial Vehicle)

            UAS    pilóta nélküli légi rendszerek (Unmanned Aerial System)

            PNR    pilóta nélküli robotrepülők

            RPAS pilóta nélküli légi jármű rendszerek.

A „köznyelvben” a drón elnevezés terjedt el, de helyesebb az UAV, vagy UAS elnevezés.

A pilóta nélküli eszközöket csoportosíthatjuk a felhasználásuk (katonai, polgári), a felépítésük (merevszárnyúak, kopterek, csapkodó szárnyúak, ballonok), az irányítási rendszerük (földi, GPS, kombinált), a hatótávolságuk (közel, kis, közepes, nagy), a repülés jellemző paramétereik (magasság, idő, sebesség), a meghajtó rendszerük (elektromos, belső égésű motorok, gázturbinás) és a szállított szenzorok (fényképező kamerák, multispektrális kamerák, videokamerák, hőkamerák, lézerszkennerek, radareszközök, szagérzékelők, stb.) szerint.

Újra-mintavételezés - Más néven átrácsozás (resampling), a légifelvételek transzformációinak újraszámítás utáni raszteres újraírása. A rektifikációs rács eltolódás és méretarány változások miatt a pixelek nem illeszkednek az eredeti raszter rendszerbe, ezért kevert pixelek jönnek létre, a felvételek geometriája javul, ugyanakkor a vonalélesség és színvisszaadás romlik. Módszerei:

A legközelebbi szomszéd (nearest neighbour) interpoláció az eredeti ponthoz legközelebb található pixel intenzitás értékével tölti fel a célpixelt. Bár a számítási kapacitás igénye alacsony, a pixel akár fél pixel mérettel is eltolódhat, ami ráadásul az egyeneseken „recés” hatást kelt. Szintén lényeges probléma, hogy a kiinduló kép egyes pixelei duplázódhatnak, mások elveszhetnek.

A bilineáris interpoláció (bilinear interpolation) során a célpixel értékét a szoftver a transzformált koordinátákhoz legközelebb eső négy kiinduló pixelből számítja. A visszatranszformálást követően a négy szomszédos pixelérték alapján két lineáris interpolációval történik a hozzárendelés. Bár a térbeli elcsúszások nem jelentkeznek olyan mértékben, mint a legközelebbi szomszéd módszernél, és az egyenesek éle is természetes hatású marad, a kiindulási kép kontrasztja csökken.

A köbös konvolúcis újramintavételezés (cubic convolution vagy kétváltozós, harmadfokú polinomok módszere) a transzformált koordinátákhoz legközelebb eső 4x4-es pixel csoport értékeiből (tizenhat pixel értékei) számítja a kimeneti pixel intenzitás értékét. A kimeneti pixelértékek átlaga és szórása közelebb áll az eredetiekéhez. Az újramintavételezési eredmény pixeleinek intenzitás értékei és a kép geometriája is jobban közelíti az eredeti kép tartalmát, ugyanakkor az elemi képpont értékek módosulása itt sem küszöbölhető ki. A konvolúciós eljárás lényege az, hogy az újramintavételezett kép pixelrács-hálóját az eredeti képre helyezi, és az eredménypixelek értékét az eredeti pixelértékeknek a területtel súlyozott átlagaként határozza meg.

A kettős köbös spline (bicubic spline) módszer a deffiniált illesztőpontokon (GCP) a görbéhez való teljesen pontos illeszkedést eredményez, kiküszöbölve minden ingadozását, ami a többi módszer esetében kialakulhat, ugyanakkor az így kiküszöbölt torzítás az illesztő pontoktól távoli területeken érvényesülhet.

V

Valódi térhatás- a képpár szemlélésekor előálló térbeli alakzat, amelynél a magasságok és a mélységek a valóságnak megfelelően jelennek meg.

Vetítési középpont- ld. felvételi álláspont.

Virtuális térmodell- képpárnak sztereoszkóp alatt történő szemlélésekor előálló (látszólagos) kép.

Vizuális interpretáció-avizuális kiértékelés döntéshozási folyamat, a képelemző kutató azonosítja és lokalizálja a terepi foltokat az előzetesen térképi vetületbe transzformált, geometriailag pontos távérzékelt állományon. Általában vektoros térképi fedvényt, digitális térinformatikai adatbázist állít elő a felszínborítási elemek pontos „körülrajzolásával”.

Felhasznált irodalom

Bakó G. 2011: Távérzékelési, fotogrammetriai és térinformatikai fogalomtár - Távérzékelési technológiák és térinformatika online 2011. június, p. 93-111

Csiszár S. 1940: Fotogrammetiai szakszótár, M.Kir. Honvéd Térképészeti Intézet, Budapest  (Nagyjelentőségű mű 1940-ből. Az 1932 – 1939 között összeállított szakszótár a kifejezések egységesítése és azok magyarossá tétele céljából készült. A magyar kezdeményezésre a Nemzetközi Fotogrammetriai Társaság is foglalkozni kezdett a szakkifejezések egységessé tételével.)

Kraus K. 1998: Fotogrammetria, Budapest

Márkus B. 2010: Térinformatika 1., A térinformatika alapfogalmai, kialakulása, fejlődése, Nyugat-magyarországi Egyetem

MFTTT - Térinformatikai fogalomtár

Morvay Gy. (Szerk.) 1984: Új magyar fotólexikon, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

Oltay K. 1926: A földi és a légi fotogrammetria alapelvei és műszerei, Budapest, a szerző kiadása

Rádai Ö. 1978: Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató 106.  -  Légifotó-értelmezés a vízügyi gyakorlatban, Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet, Budapesrt

Rédey I. 1932: fotogrammetriai terminológia és szakszótár, Budapest

Szilágyi A. és Juhász I. 1988: Talajtani légifénykép-interpretáció módszertani útmutató nagyméretarányú genetikus talajtérképek készítéséhez, 2.4.  21.o.   Földmérési és Távérzékelési Intézet, Budapest

SZVT-HUNAGI Térinformatikai Szakosztály fogalomtára

Amennyiben javaslattal, kiegészítéssel élne, kérjük küldje meg az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre!

Beérkezett levelekben felvételre javasolt fogalmak:

• Dimenziók: 1D, 2D, 2.5D, 3D, 4D
• DSLR, MILC
• Epipoláris egyenes
• Epocha
• Exif
• INS, IMU
• Kiegyenlítés
• Lidar
• LOD
• Megbízhatóság
• Mesh, TIN
• NIR, CIR
• Oblique felvételek
• Passzív légi távérzékelés
• Radar
• Regisztráció
• Rendűség
• SFM, SIFT, SURF, ORB, MVS stb
• Térfotogrammetria
• Voxel
• Zajtípusok definíciója

A javasolt fogalmak felvételéhez néhány hétre van szükség, mert a meghatározásokat a Szakmai bizottság és a tagsággal bíráltatjuk, egy hetes időkorláttal.